Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évi emlékei Kínából (2.oldal).

2009.02.16

Földünk legnépesebb, harmadik legnagyobb, több ezer éves múltra visszatekintő ország Belső- és Kelet-Ázsiában. Az ország saját nevének CSUNGKUO jelentése középső ország. 18000 km hosszú partszakasszal érintkezik a Sárga-, a Kelet-, a Kínai- és a Dél-Kínai- tengerrel. Felségvizein több mint 5000 kisebb, nagyobb sziget található. Az ország nyugati felét Belső-Ázsia magashegységei (Himalája, Karakorum, Transzhimalája, Kunlun Tien-san, Altaj) és a közöttük elterülő száraz medencék, fennsíkok foglalják el. Kelet felé alacsonyabb hegységekkel és fennsíkokkal ereszkedik a felszín a tengerpart felé, ahol tágas feltöltött alföldek húzódnak. A Csomolungma az egész föld legmagasabb pontja, Kína legalacsonyabb pontja -154 méterrel a Turfáni mélyedés. Többször elhangzott az út során, hogy Kína a föld legnépesebb országa, a világon minden negyedik, ötödik ember kínai. Nyelvjárásai ellenére is egységes nyelv a világon, a legtöbb ember által beszélt nyelv. Civilizácíója a legrégibb, folyamatosan fennmaradt civilizácíó. Kialakulása a Huangho középszakaszát kisérő alföldön indult meg. Területén az 1. évezred végéig számos törzsi állam keletkezett, akik a Csou dinasztia idején (i. e. 8. század), még egymással hadakoztak. A Csin fejedelemség uralkodója (i. e. 221), Si Huang-ti (az első császár)  egyesítette a birodalmat. A Han dinasztia idején (i. e. 206- i. e. 220) vált Kína központosított hivatalnok állammá. Ezután még több ízben hullott darabjaira, illetve egyesült a birodalom. A 13. században a mongolok hódították meg Kínát és uralmuk alatt tartották 1368-ig. Az őket követő Ming dinasztia a fővárost Pekingbe helyezte át, és felújította az i. e. 3. században Nagy Falat. A birodalom a 18. században érte el a legnagyobb kiterjedését, azt a 19. században a hanyatlás korszaka követte. A Szun Jat-szen (Koumanting Párt megalapítója) által vezetett demokratikus forradalom a köztársaság kikiáltását eredményezte. Szun halála után a helyi hatalmasságok között folyt a polgárháború, és csak 1928-ban sikerült újra összekovácsolni Kínát, Csang Kaj-sek vezetésével. 1931-ben Japán megszállta Kína északkeleti részét és egy önálló mandzsu államot hozott létre, ahol az utolsó kínai császár, a 6 évesen elűzött Pu-ji uralkodott. 1937-ben a kommunisták egyesültek a Koumating Párttal a japánok ellenében és a kommunisták Mao Cetung vezetésével arra törekedtek, hogy Kína minél nagyobb területét vonják a fennhatóságuk alá a polgárháború során. Érdekesség, hogy 1941-ben hat állam létezett a mai Kína terülerén, a Kínai Köztársaság, a japánbarát Kínai Köztársaság, a Mandzsu Császárság, a mongol Meng-Csiang, Sinkiang (Kelet-Turkesztán), valamint Tibet. A hosszú polgárháború a kommunisták győzelmével ért véget, Tibet kivételével az összes területet az ellenőrzésük alá vonták, majd 1949 október 1-én kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A nemzeti erőket összefogó Csang Kaj-sek Tajvan szigetére menekült. Tibetet, a Dalai Láma vezetése alatt álló, korábban önálló teokratikus monarchiát Kína 1951-ben katonai erővel megszállta. A Dalai Láma Indiába menekült, a száműzetésben lévő kormány székhelye az indiai Dharamsálában van.

Kína nevét hallva eszünkbe juthatnak az elmúlt másfél évszázad politikai viharai is, az 1840 és 1860 évi ópiumháborúk kihívásai, a korszerűsítés dilemmái, a forradalmi polgárháborúk, a felszabadulás, a szocialista építés megindulása, a "nagy ugrás", a kulturális forradalom, a "négy modernizálás", a kínai bel- és külpolitika fordulatai.