Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évi emlékekei Kínából (9. oldal).

2010.01.22

Mi a buszunkkal egyre közelebb értünk a látogatható részhez, Pataling állomáshoz, ugyanis ide vonattal is el lehet jutni, itt húzódik az út mentén a vasúti sínpár is. Buszunk egészen a szoros belső végéig vitt bennünket. Nan-kou annyit tesz, mint "déli torok", azaz a szoros déli nyitása. Itt nyílik ugyanis ki a kínai nagy alföldre ez a szép hegyszoros, amelyen a belső Ázsiába vezető egyik legfontosabb karavánút halad végig. Már gyalogosan baktattunk felfelé a szakadó esőben a Nagy Fal kettős kapuja is kis erődítmény, a két kapu közötti szabad térségen üzletek sora mellett haladtunk el, de van itt autóparkoló és étterem is. A bástyákkal megszakított kőfal itt 6,6 méter magas, az alapjánál 6,4 méter széles, a tetején pedig 5,5 méter széles. Kőlapokkal és-ha szükséges-lépcsőkkel borított felső része kényelmes utat biztosított a császári futárszolgálat számára, a Nagy Falat ugyanis nemcsak háborúk idején, de békeidőben is megvolt a maga funkciója, a hírközlés és szállítás céljait szolgálta. A fal egy szakaszát a felszabadulás után helyreállították. Renoválásán ma is dolgoznak. Jó idő esetén érdemes lett volna elsétálni a "Peking néző sziklához" amelyről egészen a fővárosig is el lehetett volna látni, de ebben a szakadó esőben még a másik irányban található víztározóig sem láttunk el. Így is nagy örömömre szolgált, hogy itt lehettem, járkálhattam, megérinthettem a Kínai Nagy Fal szürke kövét, tégláját.

Kép

 

Mire felocsúdtam az ámulatból már újból a buszon ültünk, s vissza felé haladtunk Pekingbe, ahol egy olyan étterembe vittek bennünket, amely épületben az alsó szinteken megcsodálhattuk, hogy hogyan is készítik a vázákat, tányérokat, állati figurákat üvegből, rézből és porcelánból is, és hogyan égetik ki a kemencében, miként festik meg oly szépre, sok színűre, virágosra, alakosra a rajzolatok szerint. No ezekből vásárolni is lehetett....

 

 

Kép

 

Majd az emeleten étkeztünk, s ha emlékezetem nem csal, akkor itt sült krumplit ettem "kosárral". Az ebédet követően visszamentünk a hotelba, a délutáni szabadprogramba belefért, hogy Ádámmal élelmiszerüzletet kerestünk, majd találtunk egy nagyon sok emeletes, magas toronyház alsó szintjén, nem messze a szállodától. A szakadó esőben mégis itt láthattuk az első élő madarunkat egy veréb formájában egy átjáró menedékébe repült az eső elől. A bolt olyan volt, mint egy itthoni COOP vagy SPAR üzlet, mindent kaptunk amit szerettünk volna, csak a kínai rizses csokira nem találtunk rá (MIKÁDO néven és piros papiros csomagolásban volt számomra itthonról ismerős). Megemlíteném, hogy az út során nem is sikerült vásárolnunk ilyet, majd két hét múlva mikor Dubrovnyikban tértem be egy élelmiszer boltocskába, abban a pillanatban a polcon három méretben ott biggyeszkedett a bolt polcán a hőn keresett rizses csoki. Hoztam is belőle haza pár táblával, hogy meg tudjam mutatni az itthoniaknak, hogy milyen is a kínai rizses csoki, és a kenyérről meg is feledkeztem amiért betértem akkor abba a boltba. Az eső miatt a délután nagy részét a szállodában töltöttük, de mire sorainkat, bőröndjeinket összepakoltuk már újból a busznál kellett lennünk, mert vacsorázni mentünk. Az étterem egyik folyosójának falán egy szép gobelin képet fedeztem fel a Kínai Nagy Falról.

 

Kép

 

Vacsora után igazi meglepetésben volt részünk, színházban néztünk meg egy igen érdekes és szép előadást. Igen látványos, zenés, jól megérthető, de legalábbis kikövetkeztethető volt Kína történelmi történetét adták elő. Én azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy mindenkinek nagyon tetszett, főleg ahogy a korokat a színpadon is megjelenítették a függöny megvilágításaival. Jó másfél órás előadás után még mindig szakadó esőben mentünk vissza a szállásunkat adó Jinglun Hotelbe.

 

Kép

 

    2007. július 01. vasárnap a reggeli teendők után üdén kipihenten buszunknál gyülekezve máris indultunk egy parkba. Az itt élő kínaiak (kicsik és nagyok) itt gyűlnek össze, itt töltik a szabadidejüket, kártyáznak, énekelnek, táncolnak, különböző testmozgásokat végeznek, lassú mozdulatokkal, labdákkal és szalagokkal...

Kép

A buszból idefelé jövet is és az itt tartózkodásunk alatt is többször láthattuk a központi vasútállomás épületét, több helyen kerékpárok százait, emeletes kerékpártárolókat, itt sem volt másként, amint leszálltunk a buszról egy kerékpártároló mellett haladtunk el, s ezután értük el a park bejáratát. Ez a Mennyei Jel tere-parkja. Két díszkapun keresztül a csónakázótó felé vettük utunkat. Innen nem messzire látható a Stadion hatmedencés uszodával. Ez a park 273 hektáron terül el. Egyik ámulatból a másikba esve haladtunk, fényképeket készítettünk, hol a tóról és hídjáról, hol a 800 méter hosszú folyosójáról és hol egyes színes képeiről, hol egymásról, ugyanis már a császárok Nyári Palota területén tartózkodtunk. Időnk igen szűkre szabott volt, s máris hajókáztunk egy kis lélekvesztővel, és onnan csodáljuk az Ég Oltárát, egy kör alakban épült, háromemeletes épületét, az Égi Imádságok Csarnokát... és mindent amit még szemünk és agyunk befogadni képes.

 

Kép

Kép

Kép